VARÁZSERDŐ TANÖSVÉNY
2.ÁLLOMÁS: BÁNYÁSZAT
A vöröskő mindig is az itt élő emberek életéhez tartozott. Okleveleink már írott történelmünk kezdetén említenek kőfejtő telepeket. Az 1300-as évekből származó források alapján, malomkő készítéséről is tudunk s ez idő tájt kőhordó utat is jegyeznek Alsóörsön.
A vöröskövet régóta szállították innen az ország távoli részeibe is, pl. helyi vöröskőből van a pesti Kossuth-szobor talapzata.
A kőbányászat fontos megélhetési forrás volt. A felsőkúti kőfejtőt 1917-ben nyitották és voltaképpen három kőlencse kitermelése zajlott a Csere-hegyi oldalban. A 40-es években közel 20 munkás dolgozott itt, akik havonta 80 vagonnyi követ termeltek ki. 1965-ös adat szerint pedig már hatezer tonna vöröskő került ki a bányából.
A bányászat a kő természetének ismeretét, helytállást és hozzáértést követelt. Puszta erővel, feszítőkkel, somfanyelű pörölyökkel, pancsettákkal hasogatták a követ, majd faragómesterek keze nyomán pompázó alkotásokká nemesültek. Stílust és hagyományt teremtettek, alakították a hely arculatát és gazdagították a település képét.
Forrás: Albrecht Sándor
